Nógrád és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye, 1922-1938: közigazgatási terület a Magyar Királyságban, az Ipoly folyó balpartján, a Zagyva és a Galga folyók felső szakaszán, nagyrészt erdős-hegyes vidéken. - É-on és Ny-on az Ipoly (határfolyó Csehszl-val), K-en →Borsod, Gömör és Kishont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye, →Heves vármegye, D-en →Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye határolta. - 1920. VI. 4: a →tranoni béke az Ipolyt határfolyóvá téve →Nógrád vármegye Ipoly-jobbparti részét Csehszl-nak adta, a Mo-nak megmaradt D-i részt az 1923:35. tc. a megcsonkított →Hont vármegye Mo-nak maradt Ipoly-balparti részével ~ néven szervezte meg. 1922. X: a lakosság kérésére a határmegállapító biz. a trianoni békében Csehszl-nak juttatott Somoskő és Somoskőújfalu közs-et (a somoskői vár, 526 m tszf., mint stratégiai pont nélkül) visszacsatolta. Az 1928:9. tc. Gömör-Kishontból Tajti közs-nek a trianoni határokon belül maradt részét és Zabart - →Borsod vármegyéből, ahová addig tartozott - ~hez osztotta. - 1922: Salgótarján városi rangot kapott. A trianoni béke ellehetetlenítő gazd. tilalmainak hatása, a szoc., komm. propaganda keltette sztrájkok, a világválság (1929-33) után megerősödő nyilas mozgalmak befolyásolták pol. életét. 1938. XI. 2: az I. →bécsi döntés visszacsatolta a →nyelvhatárig Nógrád vm. É-i részét. Néhány hetes katonai közigazg. után, ~ egyesítését megszüntetve a két részt beosztották eredeti vm-jükbe. - ~ ter-e 2895 km², székhelye Balassagyarmat (lélekszáma 1920: 11.367, 1930: 11.551 fő); ~ lélekszáma 1920: 44.304 lakásban 206.878 fő, ebből 168.040 m. (94,9%); 2116 ném. (1,2%), m-ul tudott 77,5%; 6140 tót (3,5%), m-ul tudott 76,4%; vallása: 172.513 r.k. (83,4%), 7261 ref. (3%), 19.871 ev. (9,6%), 6735 izr. (3,3%). - 1930: a balassagyarmati járás 27 közs-ében 30.755 fő, a nógrádi járás 29 közs-ében 30.103 fő, a salgótarjáni járás 27 közs-ében 41.568 fő, a szécsényi járás 26 közs-ében 31.213 fő, a sziráki járás 26 közs-ében 32.898 fő, a szobi járás 17 közs-ében 27.853 fő, Balassagyarmat megyei városban 11.551 fő, Salgótarján megyei városban 16.980 fő; a ~ 40.325 házának 51.813 lakásában 222.291 fő, ebből 212.336 m. (95,2, %), 4377 ném. (2%), 5506 tót (2,5%) nemzetiségű; az összes népességből m-ul tudott 220.815 (99,1%), a nemzetiségiekből 8479 fő (80,1%). Lakóiból 187.181 r.k., 419 g.k., 7982 ref., 20.770 ev., 297 g.kel., 6023 izr., 249 egyéb vall. Az 1931/32. tanévben 35 óvodában 70 óvónő 2388, 225 el. isk. 529 tanítója 29.130, a 164 ált. isk. 4088 gyermeket, a gazd. továbbképző (ismétlő) népisk. 2327 főt, 8 iparos tanoncisk. 47 tanítója 577 diákot oktatott, 5 polg. isk., a balassagyarmati Balassa Bálint Reálgimn. (1900 óta) és a salgótarjáni Chorin Ferenc Magángimn. (1923 óta) tanított. 1931: 61.549 főnek (a népesség 27,6%-ának) volt képviselőválasztói joga. Az iparból és mezőgazd-ból élők aránya kb. 40-40%. 88

Nógrád és Hont vm. S.a.r. Ladányi Miksa. Bp., 1934. (M. városok és vm-k monográfiája) - M. stat. zsebkv. 1936:22. - Mo. helységnévtára 1937:36.